Valóban „meggyógyítja” a terhesség a PMOS-t?

Évekkel a babatervezés előtt PMOS-t (poliendokrin metabolikus ovárium szindróma – korábbi, ismertebb nevén PCOS-t) diagnosztizáltak nálam, később a fókusz pedig szinte kizárólag a teherbeesés nehézségeire irányult. Arról nem esett szó, hogy mi történhet a diagnózisommal egy sikeres várandósság után. Amikor a harmadik trimeszterben jártam a környezetemből többször hallottam a megnyugtatónak szánt szavakat: „A terhesség és a szülés majd helyreteszi a hormonrendszert.” Ez a mondat egyfajta biológiai újraindulás lehetőségeként lebegett a szemem előtt. A hathetes kontrollon a nőgyógyászom azonban hamar rámutatott az ultrahangon gyöngyfüzérként kirajzolódó apró cisztáimra.

Sokan tapasztaljuk a szülést követő hónapokban az újra jelentkező kellemetlen tüneteket, mint például megmagyarázhatatlan súlygyarapodás, hajhullás vagy kiszámíthatatlan, fájdalmas ciklus. A legfrissebb endokrinológiai kutatások tükrében nézzük meg, hogy mi történik valójában a testünkben a szülés utáni időszakban, és miért nem hagyhatjuk figyelmen kívül a PMOS-t a baba érkezése után sem.

Hormonális átrendeződés a várandósság alatt

A PMOS egy összetett endokrin- és anyagcsere-rendellenesség, amelyet a terhesség és a szülés nem szüntet meg. Miért érezzük mégis sokan úgy a várandósság alatt, mintha nyomtalanul eltűnt volna?

A válasz a méhlepény működésében rejlik. A terhesség során a placenta elképesztő mennyiségű progeszteront és ösztrogént termel, melynek következtében ezek a hormonok átmenetileg elnyomják a petefészkek hibás működését. A szülés során azonban a méhlepény is távozik, így ez az extra hormontámogatás rövid időn belül drasztikusan lecsökken és a szervezetünk visszakényszerül a korábbi működési mintáihoz.

A postpartum késleltető hatása

A szülés után a PMOS tünetei nem azonnal térnek vissza, ugyanis a szoptatás miatti magas prolaktinszint természetes módon blokkolja a menstruációs ciklust. Emiatt az első hónapokban azt hihetjük a hormonjaink valóban egyensúlyba kerültek.

A tanulmányok szerint a PMOS és a legtöbbször társbetegségként jelen lévő inzulinrezisztencia tipikusan a szülést követő 6. és 12. hónap között, vagy a szoptatás elhagyásakor jelentkezik, gyakran felerősödött tüneteket produkálva. Ennek oka, hogy ebben az időszakban a hormonok szintje visszaesik, és a háttérben meghúzódó anyagcserezavar és annak negatív hatásai pedig újra érzékelhetővé válnak.

A tartós alváshiány negatív hatása

A megszakított alvás és a krónikus kimerültség felborítja a cirkadián ritmust, emellett folyamatos készenléti állapotban tartja az idegrendszert, ami megemeli a kortizol szintjét. A legfrissebb sejtbiológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a magas kortizolszint rontja a sejtek inzulinérzékenységét. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy PMOS-es édesanyánál az alváshiány önmagában – bármilyen diétás hiba nélkül is – képes megemelni az inzulinszintet, ezzel stimulálva a petefészkeket és a hormonális rendszert, amely végül a tünetek fellángolásához vezet.

Ha tehát a szülés utáni hónapokban gondod akad a súlymenedzsmenttel, vagy szélsőséges hangulatingadozásokat tapasztalsz, az nem az önfegyelem hiánya, hanem a hormonális láncreakció eredménye.

Útravaló a MOMments-től: Ha a szülést követő időszakban a hormonrendszered váratlan tüneteket mutat, az első lépés, hogy próbálj türelmes lenni magaddal. A PMOS egy összetett metabolikus állapot, amely a szüléssel járó fizikai változások és a krónikus kimerültség hatására könnyen felerősödött tünetekkel térhet vissza. A háttérben meghúzódó okok – mint a megemelkedett kortizol- és inzulinszint – ismeretében azonban már célzottan lehet foglalkozni a problémával. A PMOS-sel foglalkozó sorozat következő fejezetében megmutatom, hogyan támogathatod az inzulinérzékenységedet a babás mindennapokban.