PMOS szülés után: Szoptatás és inzulinrezisztencia a hormonok viharában
- Anikó Karvázy-Kató

- jún. 7.
- 2 perc olvasás
A szülés utáni időszak egy csodálatos, mégis végtelenül összetett biológiai alkalmazkodási folyamat, amely során a női test teljesen felülírja korábbi működését. PMOS-sel élő anyaként már a szülés utáni napokban felmerült bennem a kérdés, hogy a szoptatással járó extra energiaszükséglet hogyan lesz összeegyeztethető az inzulinrezisztenciával. Sokszor érezhetjük úgy, mintha két tűz közé szorultunk volna: miközben a legfőbb prioritás a kisbaba táplálása, a mindennapokban alattomosan jelen van a szigorú anyagcsere-diéta és az ezzel járó bűntudat, a PMOS-tünetek kezelése és az állandó kimerültség. Nézzük meg mi áll ezek hátterében és mit tehetünk, hogy könnyebben tudjuk kezelni ezt az időszakot.

A láthatatlan szabotőr: a prolaktin
Sokan tapasztaljuk, hogy a szülés utáni hónapokban a korábbi PMOS vagy IR tüneteik (például a makacs súlygyarapodás vagy a hajhullás) kiszámíthatatlanná válnak. Ennek a hátterében a tejelválasztásért felelős hormon, a prolaktin áll. A magas prolaktinszint egyrészt csodálatos, mert fenntartja a tejtermelést, másrészt viszont egyfajta metabolikus „szőnyeg alá seprésként” hat a többi hormon működésére: átmenetileg megváltoztatja a sejtek inzulinérzékenységét, miközben gátolja a ciklus visszatérését. Ezért van az, hogy szoptatás alatt a laborértékek és a valós tünetek sokszor összeegyeztethetetlennek tűnnek.
Az elavult 160 grammos diéta helyett
A legfrissebb nemzetközi diabetológiai és endokrinológiai irányelvek szerint a merev, mindenkire egyformán alkalmazott 160 grammos szénhidrátdiéta helyett az egyéni anyagcsere-sajátosságokat és az inzulinérzékenység napszakos ritmusát veszik figyelembe. A modern IR-kezelés a mikrobiom-tudatos, rugalmas táplálkozásra és a szénhidrátok minőségére fókuszál, semmint a grammok szigorú korlátozására.
A személyre szabott megközelítés a szülés után, a szoptatás és az alváshiány okozta extra energiaigény mellett bizonyítottan sikeresen állítja helyre a hormonális egyensúlyt, önsanyargatás nélkül.
MOMments szemléletváltás: A szoptatás alatt a grammok számolgatása helyett fókuszálj a szénhidrátok minőségére. Ne sanyargasd magad: a tejtermelés napi plusz 500 kalóriát igényel, így a drasztikus megvonás helyett alkalmazd a „lassú felszívódású szénhidrát + fehérje + jó zsiradék” hármasát, ami nem engedi hirtelen beesni a vércukrodat, ezáltal elmaradnak a falási rohamok.
Szedhető-e a metformin szoptatás alatt?
Amennyiben az étrendi változások kevésnek bizonyulnának a metabolikus egyensúly fenntartásához, az endokrinológusod javasolhat további gyógyszeres kezelést. Jó hír, hogy emiatt nem kell lemondanod a szoptatásról. A legújabb klinikai irányelvek (köztük a szoptatási gyógyszerbiztonsággal foglalkozó nemzetközi adatbázisok, mint az LactMed) szerint a metformin szedhető szoptatás alatt is. A kutatások megerősítették, hogy a metformin minimális mértékben választódik ki az anyatejbe, és a csecsemőknél semmilyen klinikailag jelentős mellékhatást vagy vércukorszint-csökkenést nem tapasztaltak.
Útravaló a MOMmentstől: Engedd el a grammok miatti szorongást és a bűntudatot. Ha a merev sémák helyett rugalmasan, minőségi táplálékkal, elegendő folyadékkal és gyengédséggel támogatod magad, azzal teszed a legjobbat az anyagcserédnek és a kisbabádnak is. Légy türelemmel, a hormonok vihara előbb-utóbb elcsendesedik, és a tudatosságodnak köszönhetően erősebben, egészségesebben fogsz visszatalálni önmagadhoz.


Hozzászólások